A legjobb éleszték

A bushcraftban központi szerepet játszik a tűz. Rengeteg tűzgyújtási módszer létezik és annál is több gyújtó eszköz. Most mégsem ezekkel szeretnék foglalkozni, hiszen mit érünk velük, ha nincs mit meggyújtani? Ebben a szösszenetben az élesztékekről ejtenék pár szót. Sokszor hallani, egy konkrét anyagra, ez a legjobb éleszték. Szerintem az a legjobb, amit éppen találok... Létezik természetes és mesterséges éleszték. Első körben a természetben is fellelhető típusokkal foglalkozom a teljesség igénye nélkül, hiszen a felfedezés örömét meghagynám mindenkinek. 

 Kezdjük a legnépszerűbbel, amit a szakirodalomban fatwood néven emlegetnek. De mi is ez pontosan? A fenyők gesztjében, ágcsonkjaiban, gyökereiben erősen felhalmozódott gyanta miatt kemény és nehezen lebomló darabok neve. Ezeket sokan bányásszák, pedig nem kellene. A gyantás fa akkor az igazi, ha az ágcsonkot kézzel is ki tudjuk csavarni a puhára korhadt törzsből. Ha így nem jön ki, elég a csonkot a törzs közelében levágni, hosszú időre elég élesztékünk lesz így is. Felesleges késsel, baltával szétbontani a törzset, gondoljunk a legközelebbi alkalomra is. A gyanta magas terpentin tartalma miatt, ezek a darabok nagy intenzitással és hosszan égnek, így nem kell sokat használnunk belőle. Elég egy mogyorónyi kaparék is. Ennek az anyagnak szerény hazánkban is hagyománya van. A mátrai favágók által kivágott fenyők tuskóit, az úgynevezett gyantásfa árusok kiszedték, feldarabolták és a gyantával erősen telített darabokat gyújtósnak eladták. 

Személyes kedvencem a nyírfakéreg. Amellett, hogy magas terpentin tartalma miatt kiválóan ég, remek kis tárolókat és edényeket is készíthetünk belőle. Bár lehúzható élő fáról is annak károsodása nélkül, mégis azt javaslom, hogy letört ágakról vagy kidőlt fákról nyúzzuk le. Hasonlóan tartós mint a fatwood, sok esetben a fa kikorhad alóla, de a kéreg épségben marad.

 Élő fákról inkább a felgöndörödő hártyákat tépkedjük le, ezeket sodorjuk golyóvá. Egy diónyi gombóccal bármikor beindítunk egy tüzet. Nem írom le külön, de a cseresznyefa kérge hasonlóan jól használható erre a célra. 

Léteznek vattaszerű virágzattal vagy terméstokban vattaszerű kitöltő anyaggal rendelkező növények. Ilyen a nyárfa, vaddohány, erdei iszalag, gyékény, nád stb. 

Ezek a vattaszerű anyaga is remekül ég, csak gyorsan. Nagyjából két marokra való szöszt, szorosan össze sodorva viszont elég időnk lesz egy tollaság begyújtásához. 

Vannak jól parázsló anyagok, mint a tapló. Legjobb a nyárfa- és a bükkfa tapló. Egy darab taplót begyújtva és felfújva tartós parazsat kapunk, amivel szintén könnyen indíthatunk egy tüzet. De felszeletelve, szenesítve vagy hamulúgban kifőzve kiváló élesztéket kapunk a kovával és acéllal történő tűzgyújtáshoz. Hamulúgban egyébként a gyékénybugából származó szöszt is kifőzhetjük, gombócokban szárítva helyettesítheti a kikészített taplót. 

A száraz fű is alkalmas lehet tűz indítására. A sok fajta közül, a hosszúszálú perje félék, mint például a tarackos tippan, különösen alkalmasak élesztéknek. Egy csomót összegyűrve és két tenyerünk között alaposan összedörzsölve,  felszálasítva, könnyen gyulladó alapanyagot kapunk. 

A faforgács és a tollaság is remekül működik, az utóbbi egy kis gyakorlással könnyen elkészíthető. Ha ügyesek vagyunk, szikravetővel könnyen indítható. 

A különböző fák háncsa szintén könnyen szálasítható, gyúlékony és jól ég. A kidőlt fák kérgét lehántva, késünkkel könnyen lekaparhatjuk, vagy sok esetben akár kézzel is lehúzhatjuk a kéreg belső oldalán lévő háncsot. Kedvencem a nyárfa háncs.

A külföldi szakirodalomban jegyzett punkwood nem más, mint szenesített fa korhadék. Én a korhadt fűz- vagy nyárfát preferálom erre a célra. Egy kis fémdoboznyi a legkisebb szikrát is megfogja, amit felfújva nagy mennyiségű parazsat kapunk. A doboz tetejét vissza helyezve pedig elalszik, így többször is használható. De szenesíthetünk még rengeteg mást is....

Ezen sok éleszték közös jellemzője, hogy a nagy átlag előszeretettel alkalmazza és gyűjti őket igen nagy mennyiségben. Valóban szükség van erre? Szerintem nincs. Ne feledjük, minden, amit elveszünk az erdőtől, beavatkozás az ottani élőlények életterébe. Ha kifosztjuk az erdőt és példának okáért 30 kg fatwooddal távozunk, saját magunkat is megfosztjuk az éleszték felkutatásának izgalmától, és szegényebbek leszünk egy élménnyel....