MK/MKK oktatások

MK/MKk mi is ez a betűszó? Egy rövidítés, ami egy bővülő közösséget jelöl és ami mögött a Magyar Késes Közösség rejtőzik. Miért írok róluk? Mi közük van bármihez? Mindjárt rátérek. A közösséget Simon Jani barátom alapította, és a magyar késkészítők termékeit használókat igyekszik összegyűjteni. Közülük került ki az az outdoor szekció, akikről ez a szösszenet szól. A közösségben viszonylag hamar felmerült az igény, miszerint túléléssel kapcsolatos, outdoor ismereteik fejlesztése céljából , nyakukba vegyék az erdőt. Ezen a ponton kapcsolódtam be a történetükbe, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ebben segítségükre legyek. A társaság tagjai különbözőek és civilben az élet különböző területein tevékenykednek. A találkozók előtt nem ismerték egymást, de összekovácsolódtak. Ami közös volt bennük, az a kések és a természet szeretete, tisztelete.

Az első edukációs alkalom helyszíneként a Bakancsos kunyhót választottuk, ezúton is köszönjük Gere Gergő munkáját. Csak így tovább Gergő, kopjon a bakancs!  Témaként a táborhely kiválasztásának szempontjain túl, a kések outdoor közegben való, biztonságos használatának bemutatását választottam. 

Ezeknek az ismereteknek rövidesen hasznát is vették, hiszen megfelelő táborhelyet kellett kiválasztaniuk az éjszaka biztonságos eltöltéséhez. A találkozó jó hangulatban telt és a résztvevők igen lelkesen tanulták a különböző késhasználati technikákat valamint a táborállításkor használt csomókat. Mennyire volt elég a rövidke hétvége az ismeretek elsajátítására? Annyira mindenképpen, hogy a második találkozón már jóval összeszedettebben és rutinosabban készült el a tábor. Az elméleti és gyakorlati anyaggal tovább is léptünk, a ponyvamenedékek és a vészeseti vízszűrés volt az aktuális téma.

A táptalaj ismét kiváló volt, hiszen a társaságot magával ragadta a ponyvamenedékek világa, sokan ki is próbálták a különböző típusokat éjszakai szálláshely gyanánt. Másnap pedig senki sem fanyalgott, a vészeseti szűrővel ihatóvá tett pocsolyavíz kostolgatása közben.

A hangulat ismét jó volt, egy jól sikerült találkozó emlékével térhetett mindenki haza. Harmadik alkalommal a terepi tájékozódási alapokkal, és a modern vízszűrőkkel ismerkedtettem meg a vállalkozó szelleműeket.

A Sawyer mini, Lifestraw flex, kínai katonai, Water to Go és Grayl Geopress szűrőkkel lehetett próbálkozni és az eredményeket próbálgatni. A másik izgalmas téma pedig, Barna Gabi barátom eü bemutatója volt, ahol az outdoor közegben leggyakrabban előforduló sérülések ellátása került fókuszba.

Ismét hasznos tudással gyarapodva térhetett haza minden résztvevő. Negyedik alkalommal a téli kintlétre való felkészülés volt a mottónk, ahol is a különböző tűztípusokkal, élesztékekkel, a megfelelő öltözködéssel, és az alvó felszerelés komfortjának különböző vészeseti módszerekkel való kibővítésével foglalkoztunk.

Mivel hazai influencer berkekben kezd elterjedni az a tévhit, hogy a tradicionális módszerek nem működnek, így ezt mindenképpen cáfolni akartam a résztvevők számára. Mivel ezeknél a módszereknél nagy jelentősége van a valódi személyes tapasztalatokon alapuló tudásnak, így a találkozó két éjszakáját Simon Jani barátommal hosszútűz mellett, pokrócozva töltöttük, ezért volt alkalmam az ok-okozati összefüggések bőséges magyarázatára is.

Ezeknél a tradicionális módszereknél az összefüggések és az ökölszabályok ismerete nélkül valóban nincs sikerélmény, de szerintem sikerült eloszlatnom az ezzel kapcsolatos tévhiteket. Az oktatást a tűz szakszerű eloltásával és a táborhely nyomainak eltűntetésével zártuk. Tudjátok, mániám a "leave no trace" módszer, amit igyekszem is az arra fogékony hallgatóságnak átadni. Legyen is, egy előtte-utána kép, a táborhelyről.

A társasággal jól haladunk, így hamarosan újabb találkozóra kerül sor.